Megismerkedtek, randizni kezdtek, egyre jobban egymásra hangolódtok, majd végre meghozzátok azt a bizonyos nagy döntést: ideje új szintre emelni a párkapcsolatotokat és összeköltözni. Izgatottan kezded el tervezgetni az új közös életeteket – végre minden egyes reggel a szerelmed oldalán ébredhetsz fel, és mellé bújhatsz oda egy hosszú és fáradságos nap után. Ráadásul – gondolod naivan – ezentúl a házimunka is kevesebb idődet fogja felemészteni. Hiszen ketten vagytok, így a feladatokat is igazságosan meg fogjátok osztani… ugye?
Nos, van egy rossz hírünk.
A Gender Equity Policy Institute felmérése szerint azok a nők, akik heteroszexuális párkapcsolatban élnek, jóval több időt töltenek az otthoni láthatatlan munkával, mint egyedülálló társaik. Magyarán: a kutatás eredménye szerint az összeköltözés nemhogy csökkentené a házimunkára fordított időt – a nők esetében inkább megsokszorozza azt.
És hogy mi a helyzet a párkapcsolatban élő férfiakkal? Náluk a párkapcsolati státusz szinte semmilyen hatással nincs arra, mennyi időt szánnak a házimunkára. A férfiak már eleve jóval kevesebbet vállalnak az otthoni feladatokból – és ezen az sem változtat, hogy együtt élnek-e valakivel, vagy sem.
A felmérés szerint például a legfeljebb érettségivel rendelkező édesanyák hetente átlagosan 19 órát töltenek takarítással és gyerekneveléssel. A hasonló végzettségű édesapák viszont mindössze 7-et. Ez az egyenlőtlenség kifejezetten a heteroszexuális párkapcsolatokban jelentkezett: a felmérés szerint az azonos nemű párok otthoni munkamegosztása ennél sokkal kiegyensúlyozottabb.
A problémát tehát nem önmagában a párkapcsolat és az összeköltözés jelenti – sokkal inkább a férfiakba és nőkbe belenevelt nemi sztereotípiák. A nemi szocializáció során már rendkívül korán, kisgyerekként a fejünkbe veri a társadalom, hogy pontosan mi a nők, és mi a férfiak feladata. Megtanuljuk, hogy egy kislánynak mindig gondoskodónak, csöndesnek, önfeláldozónak kell lenni.
Arra treníroznak bennünket, hogy felnőve hajlandóak legyünk az egész családunk gondját és baját a vállainkra venni, és gondolkodás nélkül kiszolgáljunk mindenkit magunk körül.
A modern élet sem segíti a nőket
Néhány éve még arról szóltak a meglehetősen optimista hangvételű cikkek, hogy a technológia rohamtempójú fejlődése hamarosan a nők számára is elhozhatja a megváltást: a robotok majd helyettünk porszívóznak, vasalnak, sőt talán főznek is. Végre lesz időnk magunkra, a hobbinkra, az önmegvalósításra – ígérték bizakodva.
A valóság ezúttal is máshogy alakult. Technológiai fejlődés ide vagy oda, mintha az otthonainkban csak egyre több és több holmi gyűlne fel, amik természetesen mind újabb és újabb feladatokat jelentenek: le kell őket portalanítani, kiporszívózni, kimosni, kivasalni vagy épp összehajtogatni.
A közösségi média sem segít a helyzeten. A tradwife és egyéb konzervatív nézeteket valló influenszerek – akik az utóbbi időben tömegesen lepik el az internetet – is azt közvetítik követőiknek, hogy egy nő akkor „értékes”, ha ragyog a lakása, házi sütemény illata lengi be a konyhát, és a mosott fehérneműk katonás rendben sorakoznak a szekrényben.
Ahhoz, hogy ezeket a mérgező sztereotípiákat végre lebontsuk, mindkét nemre szükség lenne. Első lépésként fontos lenne, hogy a férfiak is felnőjenek a feladathoz, és ne érezzék férfiasságuk megcsorbulásának, ha megnyomnak egy gombot a mosógépen, vagy a kezükbe veszik a porszívót.
De ugyanígy, nekünk, nőknek is meg kell tanulnunk elengedni a tökéletességhez való görcsös ragaszkodást: nem kell, hogy minden pillanatban makulátlan legyen a lakás, és egyáltalán nem kötelező Marie Kondo szabályai szerint élni. (Ő maga is elengedte egyébként ezeket az elvárásokat, amióta anya lett.)
A női és férfi hozzáállás
Mi, nők, nyugodtan példát vehetnénk a férfiak lazább, olykor egészen hanyagnak tűnő hozzáállásáról – ezt jól szemlélteti az a kísérlet is, amelyben kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy videón mutassák be az otthonukat. Míg a nők szinte kivétel nélkül elnézést kértek már a videó legelején a rendetlenség miatt, a férfiak egy pillanatig sem zavartatták magukat. Mintha észre sem vették volna a lakásukban uralkodó káoszt.
Ha nőként összeköltözöl egy férfival, szinte biztosan rád hárul a legtöbb házimunka
Egy másik felmérésből aztán kiderült, hogy ha idegenek otthonáról van szó, a férfiak is tudnak kritikusak lenni. Amikor a résztvevőknek különböző otthonokat kellett értékelniük azok rendezettsége és általános állapota alapján, a pontozásokban nem volt lényeges különbség a nők és a férfiak között.
De még beszédesebb volt az a kísérlet, ahol olyan lakásokat kellett értékelniük a résztvevőknek, amelyeket – látszólag – Airbnb-hez hasonló platformon hirdettek kiadásra. A meghirdetett lakások egy résznének „John”, a másiknak „Jennifer” volt feltüntetve házigazdájaként. A végeredmény? Sokkal szigorúbban pontozták azokat a lakásokat, amelyeket a képzeletbeli „Jennifer” adott ki.
Ne legyél hálás, ha besegít
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2017-ben a háztartási munka egyenlőtlen elosztását nevezte korunk egyik legégetőbb nemi egyenlőségi kérdésének.
Hiába a fiatalabb generációk, hiába a lassú, de érzékelhető elmozdulás az elmúlt évtizedekben, ez a probléma továbbra sem akar kikopni a mindennapokból. A MenCare nevű szervezet becslése szerint, ha minden a jelenlegi tempóban halad, legalább 75 évre lesz szükség ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség valóban megvalósuljon a házimunka terén. Ám ez még egy kifejezetten optimista jóslat – az ENSZ szerint ugyanis ennek eléréséhez inkább 200 évre lesz szükség.
Az otthon is egyenlőséget képviselő, modern férfiakról szóló lelkes beszámolók sokszor erősen túlzóak. A szakértők szerint az elmúlt években leginkább a férfiasság kulturális megítélése kezdett változni – a férfiak tényleges viselkedése azonban alig. Kutatások szerint még az egyébként egyenlőséget hangoztató pároknál is megfigyelhető, hogy a közös döntések a férj szükségleteinek és céljainak kedveznek.
A nők többsége mégsem tiltakozik, nem áll ki magáért – helyette tapsolni kezd minden alkalommal, ha a párja hajlandó elmosogatni egyetlen árva poharat. Hiszen mennyire önfeláldozó, hogy az a drága férfi hajlandó magára venni a „párja munkáját”. Sok férfi pedig már ennyitől is az egyenlőség bajnokának érzi magát.
A gond csak az, hogy ez a hozzáállás és a férfiak felé áramló abszurd hála is hátráltatja a valódi, kölcsönös felelősségen alapuló munkamegosztás kialakulását.
Fotó: Getty Images
